Történt egyszer, tán nem is olyan régen,
Erdőfalva mellett a tarka réten
összegyűltek a kis virágok éppen,
eldöntsék, ki a legszebb a vidéken.

Gyülekeztek is hetedhét határból,
Jöttek délről, és jöttek Makkfalváról,
büszkén felemelve kicsiny fejüket,
kicsinosítva minden levelüket.

Öreg tölgyapó volt a zsűrielnök,
tisztelték is őt a jó bárányfelhők,
elűztek minden esőt hozó szellőt,
csengetik a versenyre hívó csengőt.

Az összes kis virág felsorakozik,
tiritarka ruhában illatozik,
fejecskéjükön szebbnél-szebb kalapban
állnak a zsűri elé szépen, sorban.

Harmatcsepp csillan karcsú kis testükön,
a napsugár játszik zöld köpenyükön,
gyöngyszemük izgalomtól csillog, fénylik,
és felettük a felhőtlen ég kéklik.

Elsőnek Hóvirág bontja szirmait,
búcsúztatja a tél zordon fagyait.
Ha bárki a kis fehér fejét látja,
már a tavaszi napsugarat várja.

Őt követi tarka ruhás Árvácska,
mint egy sárga, piros, lila párnácska,
úgy terül el a sziklakert tövében,
mint sok pici gyermek az anyja ölében.

Köszöntsük a sorban tengerkék Íriszt,
testvérét a sárgát, fehéret s türkizt,
köszöntsük még a sárga ruhás Krókuszt,
blúzából nem csinál nagy hókuszpókuszt.

Mosolyog kikeleti Téltemető,
vidám kis virág ő, nem kötekedő,
télutói kert barátságos lánya,
testvéreinek se szeri, se száma.

Márciust köszönti a bájos Hófény,
több színben pompázik, mint egy költemény,
bimbózó virága lilában fürdik,
fehér szirmai hideget leküzdik.

Bódító illattal érkezett Jácint,
körbenéz, s kacéran a Tölgyre kacsint.
Hiszi, illatával elvarázsolja,
s övé lesz a Szépek-szépe korona.

De az Öreg Tölgyet ez meg nem hatja,
a következő jelöltet hívatja,
jöjjön hát március szerény virága,
sárga-fehér ruhájában, Nárciszka.

Sudár alakja az ég felé nyúlik,
hűs szellőben kecsesen hajladozik,
lágy színvilága betölti a teret,
megdobogtatja a virágszíveket.

Ámulattal nézi mind, ki arra jár,
ilyen csodát nem látott még e világ,
szép zöld szoknyácskája lebben a szélben,
szépsége tükröződik a napfényben.

Ámul és bámul az öreg Tölgyapó,
Vajon honnan jött ez a kis kertlakó?
Mi lehet a neve? Vajon hol lakik?
"Nos, nem várok a döntéssel holnapig."

"Bár, ahogy nézem, van még itt sok virág,
kékek, sárgák, pirosak a Tátikák,
fodros-bodros szoknyában a Tulipán,
illeg-billeg, körbeforog, s lám, vidám.

A májusi buja kert szépségeit
számos kicsi virág is képviseli,
Gyöngyvirág, Kontyvirág és Medvehagyma..
Jaj, csak hó ne jöjjön, mert mind megfagyna.

Díszbe öltözött Nefelejcs és Pletyka,
Szép ruhát öltött a Pünkösdi Rózsa,
táncra perdült még a Sarkantyúvirág,
Ropta a táncot, míg világ a világ.

Szerelmesen pislogott a Szívvirág,
hogy Nárciszt látta, megszűnt a külvilág.
Csipkés szoknyájában Szegfű csillogott,
fehér szalagjával máris hódított.

Hirtelen bódító illat áradt szét,
Tölgyapó ennyit szólt: "A teringettét".
Illatod kedves Orgona elkábít,
fürtös hajacskád igazán elcsábít.

Június szépei sorakoztak fel,
habkönnyű ruhájuk játszott a széllel,
Cickafark, Fátyolvirág, Levendula
akkor is szépek, ha jő kánikula.

Július szépei is beköszönnek,
ó, milyen pompás ruhákba öltöznek,
Csodatölcsér, Cickafark, Mályvarózsa,
Macskamenta, Lizinkák, Tavirózsa.

Nem is lehet őket mind felsorolni,
Szebbnél-szebb ruháikban megcsodálni,
Kapkodta is a fejét az Öreg Tölgy,
vajon ki lehet itt ma a legszebb hölgy?

"Kedves kis virágok, kérlek bennetek'
még egyszer most a kifutóra jertek,
hadd látom s csodáljam újra szépségtek,
s lássam, vajon ki a legszebb köztetek."

S jöttek újra sorban, csodás ruhában,
lila, sárga, fehér, piros pompában,
illegtek-billegtek karcsú derékkal,
szívük csordultig volt mesés álmokkal.

Mindnek álma volt, ő lesz Virágszépe,
és bekerülhet a Szépek Könyvébe,
de a legszebb csak egyetlen egy lehet,
ki meghódítja a virágszíveket.

Tölgyapó koronáját félrecsapta,
üde, zöld leveleit megmozgatta,
lágy zizegések között ennyit mondott:
"Döntöttem, s a győztes... beleborzongott...

A győztes egy szerény, kedves kis virág,
akinek szépsége az égbe kiált,
kinek ruhácskáján sárga fodor ül,
s fehér koszorúval fonja azt körül.

Kimondom hát, halljátok döntésemet,
megtaláltam szépek közt a legszebbet,
gyere hát fel a porondra, Nárciszka,
kertek és mezők legszebbik virága"

Nárcisz pirulva, de boldogan nézett,
s a dobogó felső fokára lépett.
"Köszönöm nektek kis virág társaim,
boldog vagyok, teljesültek vágyaim.

És köszönöm néked, kedves Öreg Tölgy,
hogy én lehettem a legszebb virághölgy.
Ígérem, hogy mindig szerény maradok,
és továbbra is nektek illatozok."

Nárciszka átvette a gyöngykoronát,
s táncra hívta a kert összes virágát,
ropta a táncot Jácint és Tátika,
s a kert csillant, mint egy ékszerládika.

A mulatság másnap reggelig tartott,
még a folyóban is Cola patakzott,
széttáncolták kicsiny zöld cipőjüket,
feledték valaha volt rossz kedvüket.

Kicsi Nárcisz, hozzád szólok, figyelj rám,
Mosolyodtól táncra perdül minden ám,
Csak mosolyogj, s meglátod, neked dalol,
neked szól a pacsirta a kert alól. 

2016. július 16.