Ablak a mennyországra? Talán.
Így érzi magyar, lett, katalán,
mikor megfogja az a vagány
kirakat. Szépasszony, avagy lány –
csak a frissesség különbözik:
jönnek a Zsókák, Erzsik, Bözsik,
s tolják maguk előtt védjegyük –
az örök hódítás jár velük.
Emelik kosaruk, hogy szúrjon
szemet. Pihentetik a pulton,
hogy a vevő megzavarodjon –
oldalas helyett mellet mondjon,
s halmokon mélázzon percekig,
igézve totyogjon ketrecig,
s ha zuhanna már a völgybe le,
hűvösen közli a hölgy vele:
„egy kiló húsz deka – még egyéb?” ,
és mintha rejtené szép begyét…

A férfi orrában karika –
zsinóron vezeti Marika.
Gőzagyú hímjére rákacsint,
s az feledi hitvány álmait:
ugrik a szóra, a kútba is –
nem baj az, ha poklok útja visz,
csak a földi menny íze űzi.
Már szinte hangosan betűzi:
„Triumph –alakja diadala!”
A férfivirtus viadala –
megőszül, míg végül rádöbben:
elszállt az élet, s a vágy közben… 

2016.07.12. Csorba Tibor