Ön-és évtársaimat biztató ballada
A köztudat pesszimistának ne tartson
Ezért hát naponta önmagam biztatom
Forrástól sodródom le a torkolatig
Ily hosszú szakasz csak kevésnek adatik
Itt-ott lyukas odvas már öreg ladikom
De hajózok evezek amíg csak bírom
Még alig kopott az eszem és agyvelőm
Gyönyörködni tudok najádon és sellőn
Gyűjtögettem az élet lyukas garasát
Aztán elherdáltam gyorsan adtam tovább
Magamban sokszor már azon is derülök
Reggelente vajon melyik csontom zörög
Ha kínzó derékfájás lazul nem érzem
Boldog vagyok mikor működik a belem
Csónakom olykor vad örvény fölött pörög
Kerülöm őket de senkit nem gyűlölök
Úgy gondolok estére és alkonyatra
Mintha Édesanyám paplannal takarna
Rövidül utam időm a végtelentől
Isten lenyomatát viszem az emberről
Vagy tán titkos jelekkel rótt üzenetet
Hogy eljussak oda hol a torkolat lehet.   

 Ajánlás
Herceg nincs vagyonom nincs miért hencegnem
Limlom papír könyv vers maradt minden kincsem
Pompás palota fogadóterem nekem
Nem jutott babér az ilyennek nem terem
Sodródok vizeken akár egy kispolgár
Te sem mondhatod hogy mindig boldog voltál
Az ember sokszor már csak kínjában nevet
De így is szeretjük e rövid életet
Felső alsó szakasz hosszú még a lista.
Pesszimista vagyok vagy tán optimista?   

2016. 07. 13.