Gúzslandon kelendő áru a madzag,
kenderkötél, selyemzsinór és vaslánc.
A harakirivel rokon a hastánc,
s fülsüketítő a csattanó maszlag.

Mindent szabad, amit épp nem tiltanak –
a lista gazdag és folyton változik.
Ott a presszókávé, ami álmosít,
s a macskajajos az igaz, tiszta nap.

Gúzslandon ebet kötnek a karóhoz,
és csak a bolond nem kötözni való –
Houdini csupán szimpla földi csaló,
s az igazság csak hasonlít a valóhoz.

A törvény: kötelem, a jog: egy csomó
Gordiusz – hinni is csak kötve szabad.
Hátrakötött sarokkal, nyögve szalad
a vádlott: úgy aggastyán, mint csecsszopó.

Mindenki köteles fonóba járni,
kötbért fizet, aki nem kötözködik…
A lókötőt ott helyben röghöz kötik,
ha élő fába kötne – oly baráti.

Bekötött szemmel olvasnak újságot,
kamatra kötnek le hitvány összeget:
a tőke, ha mossák, gyorsan összemegy,
s babakötvény szüli az ifjúságot.

Kötött földbe vetik el a gabonát,
a házasságok csak nyáron köttetnek.
Helyt adnak minden újító ötletnek –
kezet ráznak a köztéri kalodák.

Gúzslandon még a hóhér is köteles
átsegíteni azt a túlsó partra,
aki a kendert sehogy sem akarja –
végül a növényhez mégis köze lesz.

    2016.07.10. Csorba Tibor