Nárcisznak gyógyulásra

A sünpár lent a kert végében lakott:
sűrű bozótba rejtették a fészket,
ahogy a tavasz elűzte a fagyot.
Néha egész a házig mentek, s néztek:
milyen is az ember és az otthona,
s nem lesz-e a kert hozzájuk mostoha.

Készültek is már: kicsinyeket vártak,
hiszen az élet folyton újra épül:
csibéje lesz az énekes madárnak,
és szülő lesz a diófa is végül.
Ahogy stafétabotot a gyors futók,
úgy kap életet minden földi utód.

Hetek teltek, felburjánzott a tavasz:
zöldült a kert, kirügyeztek a fák.
Volt mit enniük, erre nem volt panasz,
hát megszülettek a kis sün-mazsolák.
Az apa elbúcsúzott – magány hívta,
az anya vigyázott magzatjaira.

Esténként vonult a kedves süncsalád –
a kicsik lassan bejárták a kertet:
mindig máshol költötték a vacsorát.
Mit ettek? Amit a kert földje rejtett:
bogarat, hangyát, földmélyi kukacot –
néha zöld növényt – ami csak adatott.

Jött a május, érett a cseresznye már,
az anya egyre sóvárogva leste –
még a sünnek is joga van, nem de bár
egy kis gyümölcsre nyárelőn este.
Mint örülne két tüskegyereke,
hogyha hátukra cseresznye peregne…

Történt egyszer, hogy sünmama meglátta:
rigó röpköd a gyümölcsfa lombja közt.
Kioldalgott a vackából: hej, hátha
segít a madár, s pár bogyót odalök.
Két lábra állt, s könyörögve nézte őt,
fekete tollú cseresznye-csipkedőt.

Figyelte a rigó alant a kis sünt –
megértette egyből: bogyóért eseng.
Az anyaság számára egyből kitűnt:
fészkében két pihés fióka feszeng.
Nem győzi etetni sárga csőrüket –
a követeléstől szinte már süket.

Megesett madárszíve a tüskésen –
eszeveszetten csőrmunkába kezdett,
és ott az ágon egy helyben ültében
szép, érett bogyókat vert le, nem egyet.
Hullott a cseresznye, mint az égi manna,
mintha hullása soha sem apadna.

Órákig járt a sünmama a fészek
és a cseresznyefa között szorgosan,
tüskéin a gyümölcsök alig fértek.
Ő csak hordta haza folyton, gondosan.
Kicsinyei dúsan ettek és nőttek –
úgy néztek ki, mint cseresznyebefőttek…

Hálás is a sünmama a rigónak:
ha énekelni hallja, röffen rája.
Ha van, néhány férget ő is kiforgat
a földből, s barátját vendégül látja.
Azóta barát a sün és a rigó,
a cseresznye meg oly finom – halihó…

   2016.07.13.  Csorba Tibor