Vadászni voltam, gyűjtögettem –
életörömöm még töretlen.
Ősasszonyomnak imponáltam,
amikor vadul lesben álltam…

Lapos kő fecnin állt a lista –
nőm jelsora bevált karista:
miféle húst kell lőnöm aznap,
s járjak utána némi gaznak.

Az őserdőt, mint a tenyerem
ismerem: ott terem kenyerem,
ott lelem szomjoltó vizemet,
s megannyi csemege hízeleg.

A sűrűben járni izgalom,
fák és bokrok mélyét vizslatom.
Ami kell, messziről kilövöm –
vadászni jó, gyűjteni öröm.

Ha megtelik vesszőkosaram,
vadászsorban találom magam:
kis bőrszütyőben kotorásznak –
áldozni a legfőbb vadásznak…

2016.07.15.  Csorba Tibor