sze 07/22/15
Dáma Lovag Erdő...
Mert elindult a Sátán!
Tör, zú
z, amit útjában talál,
Nem ismer kegyelmet,
Sem határokat, s tengerre száll
|
|
...fehér galamb lennék...
|

Remegni kezd a hangszer, húrja megfeszül,
kesernyés édességgel árad, elvegyül.
Rőt, vörös színű, különös, fura elegy,
lassan alvadó vérként takar sebet.
|

Gyermek vagy még, kicsiny, s oly törékeny,
Bizonytalanul haladsz előre,
Mint kisgyermek, családod körében
Célod egy, felnőtt légy egy-kettőre.
|
Dőlnek a fák, reccsen az ág – bűnös ölés, ami zajlik
Sírnak ad át ez a korszak: erdőt írt, már sose hajlik
lombkoronájuk a szélben a fáknak, s tűrjük a bajt itt.
|
Áttetsző a víz, sodródik a sárga nád,
a bánat úszik rajta, nem a dinnyehéj,
de még langyosak a nyárban az éjszakák,
tudom, a tó hol nyel el mélyen, hol sekély.
|

Magyar vagyok... és önzőn
Mondom, én magyarnak születtem,
Mert itt ringatták bölcsőm,
És itt élhetek becsületben.
|
Hogyan kezdődött? Nem is emlékszem már
Kerülgettük egymást, nem mertünk szólni.
Pillantásainkért kezdtünk harcolni,
Bár hömpölygött valami érzelemár.
|
h 07/20/15
Dáma Lovag Erdő...
Öreg akác, ahogy nézlek,
De sokat tudnál mesélni!
Elmúltak feletted a történelmi évek,
Ágaidra sok madár ült megpihenni
|
v 07/19/15
Dáma Lovag Erdő...
Nyitva áll már a kapu,
Szél kinyitotta
Bármikor átléphetsz,
Ki-bejárhatsz rajta
|
Volt egyszer egy hangulatom -
ellopták azt ebül, potom.
Ha csak lehet, visszalopom –
én leszek majd a robotom.
|
Sorsunkon tapos az idő.
Ötven-hatvan éve rongyolódik a bőr,
foszlik az élet, mint a sokat használt könyv.
A kort jelző ránc, mint hegyes tőr,
|
Petőfi Sándor a sírodat ássák –
hol elföldelnek, máskor meg kibontják.
Csontjaid halmán új tudományt szőnek –
pro-kontra bandák túrják szemfedődet.
Mondd: meghaltál-e véres Segesvárnál,
mint hogy kívántad: harcban, mit vártál?
Muszka szuronytól, vagy orv osztrák tűztől?
Miért nem lettél egy a sok űzöttből,
|
|
p 07/17/15
Dáma Lovag Erdő...
Kidőlt,bedőlt kerítése
Nád a tető,szél megtépte
Elhagyott a tanya háza
Gazdája vajon útját hol járja?
|
cs 07/16/15
Dáma Lovag Erdő...
Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek
|
sze 07/15/15
Mezei István
Igen zavaros a hajnalok szeme,
ömlik reám a kétes szenzáció,
rossz már a ritmus, és hamis a zene,
hazudik az írás, a kimondott szó.
|
sze 07/15/15
Juhászné Bérces...
Csillagsátor alatt ülök,
s bámulom a végtelent,
megpróbálom felfogni, hogy
életednek vége lett.
|
k 07/14/15
Dáma Lovag Erdő...
Forrón tűz a nyári nap koronája
Szinte perzselőn a határra
Búzatábla ért kalásszal sóhajt
Mikor jő a szellő,mely enyhet ad
|