Ragyogsz
|
...múlékony szerelem...
|
|
p 05/23/14
Juhászné Bérces...
|
p 05/23/14
Dáma Lovag Erdő...
Száz év magánya
Elsuhant az élet,tovaszállt messze
Magas torzó falak mutatnak az égre
Gyár épült itt egyszer Fegyvergyár neve
Száz éve olasz hadifoglyok keze építette
|
Graciella
Egzotikus latin szerelmi ballada
Zúg, az esti szél, eljött az alkony,
emlékezem, fejem pihen,
illatos hanton.
|
Dallammá olvad már a megfagyott zene,
anyámnak távoli, könnyes üzenete.
Nem vonzott a számtan és geometria,
így lettem árván is a fájdalom fia.
|
Ihletből ihletbe merítelek,
én ma a mindenségre festelek.
|
sze 05/21/14
Mezei István
A májusban is zizegnek őszi álmok
bennem, az elmúlást nem lehet felednem,
színeket, formákat nehezen találok,
a képzelet, szabad megfékezhetetlen.
Bolyongok lélekben virágos temetőn,
|
...apró patakká válnak...
|
k 05/20/14
Dáma Lovag Erdő...
Fogd a kezem,mert fáradok
Göröngyös úton haladok
Fogd a kezem,ne engedd el
Menjünk együtt,ne hagyj el
|
Mást nem akarok és nem is kívánok,
csak sétálj velem a csendben mellettem,
hogy virág nyíljon termékeny szívemben,
kerüljenek könnyező árvaságok!
Hadd, hallhassam szavad, halk szívverésed,
|
v 05/18/14
Dáma Lovag Erdő...
/Az Ásotthalmi tanyán/
|
Rejtett ösvényen, titokban járok én,
vert sorsok jönnek és kúsznak most felém,
hiába kérdeznek, senki sem felel,
de úgy érzem, írnom, mégis szólni kell.
A közöny, kényelem kísért engemet,
|
szo 05/17/14
Bársony Róbert
Bocsi! Látod anya fáradt
Hova hajtsa fejét, nincs a kicsi vállad
Hányszor tettem válladra a fejem
Tűrted és engedted édesem!
|
p 05/16/14
Dáma Lovag Erdő...
Zúg,zúz,bömböl a vihar
Elnémul a madár dal
Magas hullámok verik a partot
Villámok sújtanak
A természet vívja a harcot
Erős fák rogynak térdre
Istenem miért tört ránk
A természet háborgó ereje!?
|
Az évek gyors iramban elszálltak
Építettem homok és légvárat
De szép volt minden napos vasárnap
Szőlőt szedek fogok mustos iccét
Leány ölel és a pincés emlék
Épp szüretelnek a nagyapámék
|
Itt a füle, hol a füle,
megszólal a fülemüle.
|
Őrizz meg engem, tarts meg magadnak,
fogadj el úgy, amilyen most vagyok,
a madarak szívemben maradtak,
téged szeretlek, érted ugatok.
Rúgtak belém páran, jó néhányan,
|
sze 05/14/14
Mezei István
Szívemben vajúdik, születik rögeszme,
hamut hintek és dobok rá követ,
mintha a hév rám lenne, kötve, szögezve,
tapadó árnyként oson és követ.
|