Botladozik a Holdfény csacsogva,
Drávának alábukó fodros habjába,
hogy mossa majd magát arany tisztára,
törölközzön szomorúfűznek lombjába.

Elnézem a partról szorongató szívvel,
milyen szép ez a táj evvel a sok színnel,
mikor jön a hajnal hasító vad fénnyel,
horgász ül már partján éberen figyel.

Így már a zajok is hangosabbak lesznek,
majd csökken romantikája környezetének,
mikor a Napsugarak alkonyatra térnek,
helyet adva újra a Csillagfényes estnek.

Varga István.Barcs.2017.04.07.