...mint megdermedt csillag ...

Halljátok a harangokat ?!
Zúgnak,búgnak giling-galang
Emlékezetek-e még szívetekben?!
A hősökre a rendíthetetlenekre?

Az est leszállt
Az élet porondja várt
Csörgős sipka fejeden
Keserű vidámság az életeden

Ahogy a mély éjben egyedül ballagok
a kertkapun túl, de innen az éteren,
szirmaik bontják odafenn a csillagok,
sajnálom, hogy a fényüket nem érthetem.

Ring a csend,
ring a tó,
álmot hint egy
kis manó.

Lénárdos haiku

Férfi kísérte. Arcán kaján mosoly. Hát  
itt van, Rosszízű! S a lány megriadt.
Észre se vette ruhájából a melle

mint rügy, kipattant. S a Madám új jövője  
zálogát nézte. Mosolya, keze  
elismerően érte nyúlt, birtokolni.

...felvirradt reggelek ne bántsatok...

Szemei pásztázták a téli tájat,
Keresve, kutatón nézett szerteszét.
Hallgatva az erdő, magányos csendjét,
Amit a madár is, gyakran elkerült.

Ha érted könyörögnék, távolba tekintve.
Végtelen messzeség, felhők felé intve.
Kérném az Irgalmast halkan fohászkodva,
Mennynek kapujáig „Mea culpát” szórva.

Kis falucska, hol születtem
Az Engel Adolf szoborral srégen szemben,
Nagyapám a forrongó lélek,
bölcsőmnél is talán ekképp énekelt:

Valami bűverő mindig visszahúz ide
Máré vára és Sikonda felé
Az erdő kellős közepébe
Hol gyermekként számháborúztunk, indiánoztunk

szivárvány színekben
felhőkből rügy fakad

     Ildikónak

Világot járó úton vár a haza,
és egy asszony kitartó szerelme
lett szívemnek teljesült otthona -- 
haza hívott szíve, lelke ereje.

Nem tudom mért de kaptam egy életet
érzékeimmel hallhatok nézhetek
ölelhetek is mert kaptam karokat
és lehetőséget ha kell lazítsak

Vers vagy nekem
Versbe szőtt elmém,kezem
Rímekbe lüktető szeretetem
Versből dalok,dallamok

Mikor eljött az est

Szent György hegy gerince
Búcsúztatta a tűző napot
Sugara szemembe ragyogott
Messze tündökölt a Gulácsnak fénye

Már harminc szeptember sárgult rajtam
hogy rajukat először megláttam
mind megszámoltam az érkezőket
mint hófehéren a tóra törtek
az őszben tán tévesztve az utat
itt landoltak véletlen a húszak