Homok, kő és végén néhány dübörgő rög
Szép sztaniolpapírba becsomagolva,
A hétmérföldes mesefilm meg csak pörög,
Mintha az életünknek értelme volna.

Egy pillanat, benne festett álom.
Naplementés színek alatt látom,
sásbuga ring a vízen, mint kis hajó.
Lentről visszhangot hoz a
szél - értelmét oldozza
a szájról röppentet szó.

Varjú ül az ágon,károgja kár!
Károgja a múltját,keres új hazát!
Belepi a tájat és a fát
Csendben még,de nézem!
Mikor lesz vége kérdem?

Egy nagyobbacska Nephila pók,
Kinek hasa szőrös és pufók,
Hálójában békát fogott,

Vasárnapi az időpont,
izgulunk, hogy ne legyen gond.
Fél tizenegy óta várunk,
ülőhely nincs, hát sétálunk.
Tömött váró, feszült percek
vontatottan, lassan telnek.

Már beköszöntött rég életem szép tele,
Nem ér véget bennem az örök havazás,
De ha éj omlik az estének testére,
Énem jobbik fele ébred, nincs elalvás,

Mesél a tenger, 
hűs vize hulláma,
benne susog 
szerelemesek

Szép magyar hazám
Változatos tája
Síkság,dombok ,hegyek világa
Van-e még a világnak szebb virága

Idővel sem törődve itt
vagyok kettesben veled,
szótlanul követem a szemed,
szád hús-piros ívét 
keresi a szám--
kezem minden rejteked.

Vannak ilyenek.
Egész életükben szeretni
Csak egyet képesek.
A sírig.
Mindíg csak egyet.
Ezért az egyért, minden kínt
Elviselnek.

Bordás barázdák között,
puha lábú szellő poroszkál.
Szőlő munkások rög-barna
kezén—kapás vállakon
bandukol velük haza a
csillagösvényt követő nyár.

Mint kivégzőosztagot vezénylő tisztek,
Szaporodó évek, tizedelő ikszek,
Húszasok, százasok, vénülök veletek,
Álnok közömbösséget sosem tisztelek.

Leesett az ég minden könnye
a zsibbadt emberi közönyre –
siratóének búg a tájon…

Te vad nyugati szél!
Mindig veled álmodtam el,s keltem
Hol lágyan zörgetted ablakom
Hol crescendódra feleltem

Csend ül a tájon...

Petőfi Sándor 
verse jelen időben is időszerű

Dicsőséges nagyurak, hát hogy vagytok?
Viszket e úgy egy kicsit a nyakatok?
Új divatú nyakravaló készül most
számotokra, nem cifra, de jó szoros.

Ildikónak

Mint a nap, aranylón a kékben,
úgy ragyog kedvesem szemében
az élet ajándéka--ifjúsága,

WWW.AVO/AVH.HU

Keverjünk egy hörpnyi történelmi mixet –
lássuk, hogy pörögnek fordítva az X-ek:
csapjunk kettőt-hármat a homokórára,
s lépjünk vissza bátran Rákosi korába.