Miért pont akkor hagytál itt engem?
Mikor még meg sem születhettem?
Nem adtál esélyt, hogy szeresselek,
S te sem arra, hogy viszont szeress!

Életemet kísértő gondolat ez,
Mi lett volna, ha mellettem maradsz?
Ha akkor, kicsit rám figyelsz,
S várod jöttömet.

Láthattad volna, ahogy felnövök,
Hogyan tanulom a lépteimet,
Megtaníthattál volna az életre, melyben
Vihettem volna erősségeidet.

Egy fojtó kiáltás maradt bensőmben,
Miért nem ismerhettük egymást?
Vajon, mi célja az elválásnak,
Vagy mi, az együtt maradásnak?

Folyamatosan éreztem hiányodat,
S még most is hiányzol!
Egész életemben kerestelek,
Hallani véltem, suhanó lépteidet.

De, te nem voltál velem!
Egyszer, tudom, találkozunk még!
A bensőmben most már érzem.
Fent, a fellegek felett.

Ott, ahol nincs könny, sem fájdalom,
Sem bánat, sem gonoszság.
Csak békesség, és örökös öröm,
S szeretetben lévő boldogság.

Ahol a szív soha meg nem áll,
Az idő kereke szüntelen forog.
Nem sürget a hó, a fagy,
Sem a szél, sem a napsugár!

Ott találkozunk majd, te meg én!
S akkor, megismerjük végre egymást,
Melyre mindketten régen vártunk,
Sok-sok éve már, Édesapám…

2016.12.02. B.Sz.É.