Őszi napfényben

Színes buborékok
szálltak körülöttem,
szivárvány színekben
ragyogtak az álmok.

Most pereg a levél
Ő az ősz virága
M. I.

Hívtak az Alpok, Appenninek
Én és mi itt maradtunk

Lénárdos haiku

Már  ég, régóta..Erdélyben, Oroszhegyen,
amikor bölcsőm félig takarva
könnyekkel borította be édesanyám.,

Október volt akkor is !
Nemrég emlékeztünk
Szívünk gyászolta
A vértanú halált

Szépséged csillag, fényből visszaverődő
halkuló beszéd, tükör s benne Te.
A sötétségben fény, ha nézek az égre.

 Őszi csendben    
Rigó lesben
Füttyent egyet tova száll
Ágról,ágra ugrik
Földön szalad,meg,megáll
Rám néz,ismer már

EMLÉKEZZÜNK ! 4 éve történt !!!

Hömpölygő veszedelem
/Kolontár és Devecser vörös iszap
katasztrófája/

(Az egyik ismerős lesz úgy gondoltam hogy átírom, talán ebben a változatban jobb)

Félnek a télben a fák, fáznak a házak, a táj
roskad a hó, az eresz kiabál, reszket a szél.

Jaj szél,te vad,nyugati szél 
Miért fújsz,oly kegyetlen lettél ?
Már gyermekkoromban fújtad harsonád
Elűztél fővárosba,majd tovább !

A magány bársonyába tekertem lelkem
finom érintése néha fáj megéget
hangokat szavakat mélyen eltemettem
találtam nekik az igaz menedéket

Hívnak a csendben az éjjeli álmok,
hópihe alszik a felhők mögött,
alszik a szélben az égi világ is,
halkul a dallam a szíved fölött.
 
 

Síró Szonett-ikrek

Első-szülött

Régi nyár delén egy szőke lengyel lány
a tó vízéből kiszállt, hozzám lépett
bátran, bőre barna, szemei kékek,
az emlék elkísér, bár már halovány.

Tegnap még hirdettétek
Nagy hangon közöltétek
A Földnek napja van
Vigyázzunk rá mindannyian !

Minden oly félkész és befejezetlen,
a Halálunk az élet nagy botránya,
megváltás vágya sóhajt az emberben,
bízik, remél, de érzi mindhiába.
És kevésnek bizonyult az a Hat Nap,