Mint parittyából dobott kő,
elszállt a fakó, néha színes élet,
már csak romok közt keresték,
boldogságnak édes keservét.

Hajdanán volt – lányt kit szerettek,
de két barát nem szerethet egyet,
habár – Ő sem tudott választani,
házába invitálta mindkettőjüket.

Átmulatott szilveszter éjszaka után,
a lányt hófúvásban ketten kísérték,
de útjuk a korán nyitó restiig ért,
a tudat boldogan őrizte ezt az élményt.

Újév reggelén ragyogott a Nap,
kocsonyát a csapat duplán fogyasztott,
majd sok sikertelen kísérlet után -
az imádónak a kiöltött pajkos nyelv jutott.

Varga István Barcs 2017