Aranyló kalász éretten fejét hajtja
Lengő búzamező  kész  az aratásra
Már csak emlék a kasza suhogása
De éget most is a júniusi nap ragyogása

Már csak emlék apám biztatása
Féltő szava, „Vigyázz éles a kasza
Szúrós a tarló, éles a sarló!”
S homlokán a nehéz veríték csorgása

Már csak emlék a gazdag földeken
Kévék állnak,keresztek végtelen
Asztagok sorakoznak  serényen
De éles volt a kasza, s szúrós a tarló

Hallom az arató gépek távolodó zaját
Por felhő veri fel a csépelt gabonát
Látom a szalma hosszú rendjét
S az ember verítékével dolgozik a gép

Megindultak a nagy aratógépek sorban
Nincs megállás, nincs kegyelem
Idegen vetette be a magyar földet
Csak hiszem,  hogy lesz fehér kenyerem

S zúgnak a gépek, száll a por az égre
Melegtől csorog az ember verítéke
Idegen népnek dolgozik gépe
Jut-e a magyarnak elég gabona kenyérre?

Elnémultak már rég az arató dalok
Helyettük gépek zaját hallok
Szomorúan számolom a munka bérét
Gép rakja apám helyett a búza rendjét

S, ha vége lesz-e modern aratásnak
Száll-e örömóda az égre?
Lesz-e olyan finom kenyerünk,
melyet anyám sütötte?
Vagy más só, más kovász lesz benne?

2017.07.07.Mosonmagyaróvár.
kép:Soós Jolcsi, fotó