Ne vágyj vissza - hol kerültek téged,
ne bánd azt a Nőt, aki sosem értett,
lehet – nagyon ritka ki érti szíved,
lehet, sosem ér el az imádott szeretet.

Így maradnak verseid, melynek odva,
a papírlap – hova térsz otthonodba,
az elfogad minden, bánatot keservet,
de még azt is – a titkolt hulló könnyet.

Emlékeid halmazából jönnek szavak,
papírlapot érintve, alkotnak sorokat,
így ha titkon, könny is hull a lapra,
gyémánttá válik a végső alkonyra.

Varga István Barcs 2017.