Tükörsima az út Szeged és Békéscsaba között -
a negyvenhetesen frissen terített az aszfalt:
szénfekete, széles szalag – még szinte gőzölög.
Tapad a gumi, duruzsol a motor. Tapasztalt

Kéjes éjen vágy ha lobban,
két szív hogyha együtt dobban,
az életnek tengerén
testet ölt egy új remény.

Repülnék hozzád, de nincsenek szárnyaim,
Visszahúz a Földre a gravitáció,
Eligazodnék esőfelhők árnyain,
A magasság nekem nem volna riasztó.

Negyven éve volt egy május, de régen volt, tova szállt.
Szívem megtelt szerelemmel, az Ő szíve is rám várt-
És mi volt még…? 
Felettünk volt a kéklő ég.

Székelykapu az út mellett
Csalogat, rajt át kell menned,
Lombsátor a fejünk felett,
A magasba lépcső vezet.

Hazánk egén felragyog a szivárvány
Mint piros-fehér-zöld kokárdán
Ünnepre szólít felrázva bennetek
Ne aludjatok,emlékezzetek !

Esik eső,hull a havas eső könnye
Hol vagy te forradalom szent ünnepe
Március Tizenötödike?
Hol vagytok ti hős hazám fiai?
Hazánk harcát most vívja ki!

Még nincs itt az idő,
még maradj velem,
mint mikor gyermek voltam,
és fogtad a kezem...

Ne hidd, hogy véletlen, ha meglátsz valakit, dobban a szíved és tudod;
Egymásnak szántak valahol, s ez lesz az igazi, rád vár, te vártad, s várod.
Tél volt akkor, fent havas volt a táj, s lejjebb a parkon át tavasz suttogott.
Nem feledem azt a télvégi tavaszt: január végén, a hegyek felé tartó utamon.

Hiányzol! E szó nem elég
Ahhoz, hogy mit érzek!
Ámor nyila még bennünk van,
remélem te is így érzel!

Ím, hát eljött március idusa –
Julius Caesar, Ferdinánd: rettegj!
Ma felzeng a lázadók himnusza.

Lírába csobban a tavasz,
az ég kertjében
színes buborékokkal
játszik a szél.

Te vagy nékem a kenyerem és a só,
mert mellettem állsz, ha magam elhagyom,
lázasan, gyengén vacogok vackomon
a kín mar belém, mint hóhér, vasfogó.

Napjaink zsörtölődései, ma szinte végtelen.
Idegen méreg szitál az ólomszürke égből,
a métely kényszere érezhető a rendben ,
és mesélek néked a féltő magyar szívről.

Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek
Talpra magyar,itt az ideje
Hányszor tagadnak meg

Sohasem tudtam eladni magamat,
Rossz volt az áru, gyenge az akarat,
Szavam nem simulékony, piacképes,
Egzisztenciám így maradt hát kétes,
Prostitúció, pénz, drog most a divat,

Ledöntött a lábamról a fránya kór,
nem segíthet rajtam a csodadoktor,
lázam is túl magas,
gyomrom is már savas,
hisz pálinkát vedelek már hajnalkor.

/gyermekvers/

Ugrik a mókus 
ágról-ágra
Jó mogyorót
megtalálta