Dalra fakadt
a kedvem,
a kedvem,
zongorázik
az eső 

575575

Virágvasárnap. Kinyílnak a zárt kapuk, 
s a szeretetnek fénysugarában
valami különleges érzések lépnek.

Csendes a Balaton
vihar van kelőben
Fekete fellegek
tornyosulnak felette
Északról, hegyekről
vad szél bukik alá

Emlékeimet csokorba szedtem
Hogy voltál,s vagy nekem
Köszönöm szívből neked
Sárgarózsa szirma lassan lepereg
 

Szonett

Torlódik a partra az összetört jég,
leolvadt róla már a dér és a hó,
felhők színét tükrözi  a víz, a tó.
kék ünneplőt ölt fel naponta az ég.

575575

A kéz ujjai, lágy mozdulata, szárnyak,
mint a madárnak, messze repülnek.
S a kar együtt integet örök búcsúzást.

Fényben úszott,
Most koldus szegény!
Kifosztottan áll az élet peremén
Se háza,se vágya eltűntek már
Kezéből az idő homokot szitál

Valamiért a pénz válogat –
oda gurul, hol úgy is sok van:
nem lyukas zsebekbe látogat,
megbújik inkább trezorokban.

575575
Tavaszváró dal a sok virág, a zene,
mely bennem a fényt, elvarázsolja.
Itt-ott még havas a táj, s a szív melege, 

Tékozlók, és szentek mennek el melletted,
földi életet visznek, vergődő utazók hitével
járnak. Létroppantó évekkel, ráncot, sűrítő időben
kakaskodó világ ficánkol életed körül. Átnézel

Ha beléptek bűvkörömbe,
én mondom: lesz megle-pi!
Fel hát számtalan örömre –
osztani oly ünne-pi.

Egyszer történt nagyon régen
Történetem elmesélem
Négy tervező,kivitelezők összefogtak

Lehet, hogy jobb lett volna csak elmerengnem,
Nem szólni semmit a hazugság honában,
Most nem láthatnátok az árnyékban engem,
Ha ezt tettem volna időben, korábban. 

Valaki rám szólt, kis juhász:
azt mondta, megbántottalak.
Amit rólad írtam túlzás,
hazug minden citált adat.

Ősz volt csipkebogyó szüret
Bokor alsó ágairól szedtem
Hagytam neked fenn
Csipkebogyó szemeket

Megy a juhász – a nagy szamár –
földig ér az orra.
Nem figyelt rá, pedig mondták:
„Jóska, ne menj arra!”

Őszülnek már a hegyek
Csúcsokat belepi a hó takaró
Mint felkiáltó jelek
Őrt állnak a Kárpát medencén
Ne jöhessen a betolakodó