Szelíd fényben, szelíd az út,
csillagösvény, csillagvasút,
ékszer a Hold, folyót szépít,
muzsikaszót el nem némít.
 

/Unokatestvéremnek, 
Máté Imre 56-os forradalmár költőnek
írónak,műfordítónak München /

A megkésett májusban, vagy mikor nyár van,
miért jár a kedvem feketében, gyászban,
a patak csak csobog sírva, csörömpölve,
mintha mérgében hörögve életemre

Anyukámat lebirkóztam,
kacagott a ház is,
össze- vissza csiklandozott
fülig ért a szám is.

Ballada

Szép ez a táj,
vár a határ,
ragyog a fény,
a szél csendben jár.

Moccanatlan a csend,
és fent
valahol nagyon messze
csillagfényeket gyűjt
az este.

bort kortyolok és vizet prédikálok
iszákos leszek akad rá elég ok
közben közbeszerzek látványt építek
magamnak tőletek mindent megszerzek

Még egy szó a ,,Pesti Srácról"
/1956.emlékére/

Álmodni hívott az Isten,
gyertyafény ölelt a hitben,
a felhőkön bárányok ültek,
a jó lelkek mind összegyűltek.

56 indulója

Csoda e gyönyörű Beethoven nyitány,
mely áthullámzik a télies tereken,
forradalom, lendület, iram és talány,
e silány jelenben pátoszát keresem.

Az a Tizenhárom nap
1956.1O.23----1O.O4

Dalolnak az erdők,
búzakalász táncol,
hintáznak a felhők,
ott semmi sincs távol.

Te verőfényes októberi Budapest
Ereidben lüktet az ország
Láncait ledobva vonul a diákság
Éljen a SZABADSÁG !

Ki látta Őt az októberi ég alatt?
Ki látta az elesett hősöket ölén,
ki látta a gyermek arcokat,
a harcosok vérét az utca kövén?

Egyszer elhalkulnak bennem a dalok,
némán ragyognak majd a csillagok,
a faágakon gubbaszt az esti szél...
 

Ti soha, soha az életben ne ünnepeljetek!
Ti a fegyverek mögött, 56-ban ünnepeltetek,
és azóta is vérbosszút lihegve ünnepeltek
nemzetünk levert, szent forradalma felett.