Amerre csak bolyongok
sötét árnyakat találok,
lopakodnak sunyin felém
a régi színlelt barátok.

Nem viselkednek oly durván
mint földünk a jó öreg,
ha valami nem tetszik
rázza magát és döntöget.

Én alázattal nyújtom kezem
feledem a vélt vagy valós sérelmeket,
valaha ki és mikor hibázott
az idő begyógyította már a sebeket.

Varga István Barcs