p 11/07/14
Dáma Lovag Erdő...
Én láttam....../1956.nov.4./
Én láttam elbukásod
Ó szent FORRADALOM !!
Még fiatal voltam,de elmondhatom
Értettem minden jaj szavát
Láttam a menekülök áradatát
S láttam a szenvedő anyát,apát
|
Éjpuha csendben
alszik a város
hópihe álmán
csillog a szél
|
Azt mondták az első szavam
biztos hogy majd apa lesz,
engem senki nem kérdezett,
de figyeltem mit apa tesz.
|
sze 11/05/14
Dáma Lovag Erdő...
Vártam Rád
Mikor dalolva rohant a patak
Napsugár tündérlányai benne kacagtak
Mikor a lila ibolya nyitotta kelyhét
Orgona illattól tele volt a lég
Vártam Rád
|
sze 11/05/14
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a bodza bokor énekelt
Gyermek korom szép emléke
Jutott most eszembe
Mikor az udvaron a bodza bokor
|
sze 11/05/14
Mezei István
A Hazug, Torz Mítoszok csak lassan ölnek,
lelkünkből az Empátia végleg eltűnt,
Szeretet éltető sója kell a Földnek,
mert dölyfös hipokriták bábjai lettünk.
|
Óriások most a házak,
mindig, mindig kukucskálnak.
Miért takarják a Napot?
Ott is hagytam csapot- papot.
|
/Novemberr negyedikére/
Vajon eszedbe jut- e, hogy mi történt jó ötven éve,
amikor dübörögtek hazánk földjén az orosz tankok?
November negyedikén elkezdték szétlőni Budapestet.
és leverték Kádár kérésére a magyar forradalmat.
|
k 11/04/14
Dáma Lovag Erdő...
November negyedike
|
Téli csendek jönnek,
takaró a földnek,
mindig tündökölnek,
téli csendek jönnek.
|
Csak a lélek sajog, a szám hallgat,
megértem és érzem mély fájdalmad,
nem jár jutalom, nem jár köszönet,
sírd át hozzám némán is őszödet,
|
Ma is korán keltem, kellett a kakaóm,
olyan is lett tőle az én kis takaróm...
|
v 11/02/14
Dáma Lovag Erdő...
A menekülő harcos
Akit úton talált a szél
Szívében a félelem vert tanyát
ingoványos ösvényen
|
v 11/02/14
Juhászné Bérces...
Sírok között, hantok fölött
könyörgök,
óh, Uram!
Bocsánatért, bűneiért
a holtnak,
- ha voltak.
|
Hajnali fények mesékbe bújnak,
ragyogó égre reá simulnak.
Játszik a szellő, falevél zizzen,
ébredő Napnak, gondja most nincsen.
|
szo 11/01/14
Mezei István
Télfélő őszikék
Csorognak az ablakon, kopott falakon
az esőcseppek, sír, könnyezik november,
tépi őt is a szél, fakadó fájdalom,
de a szomorúság is elmúlik egyszer.
|
szo 11/01/14
Dáma Lovag Erdő...
Kerestelek,de már nem talállak
|
Nem szálltok fenn,
hisz folyton csak rohantok,
pedig Ti is
húsból-vérből vagytok,
|
Novemberi este kigyúl egy mécses,
pislákol fénye távolba lobogva.
Mintha arca lenne s úgy mosolyogna,
titkot rejt a hant, néhait, az édest.
|
Az árva lelkeket erősítsd meg,
ne hagyd hogy gyermekek szenvedjenek,
s ki kezedbe leteszi a sorsát,
ragyogjon hite a sötét felett.
|