Sakkozás közben születet gondolatok

Nem látja a szem, nem hallja a fül,
Ki is lakik benned, ott legbelül,
Válladon a világ keresztje ül,
Kicsúszik a lényeg kezeid közül,
Fövenyed kiürül, elcsendesül,
Tested is egyre kevesebbet tűr,
Szorít a koszorú szíved körül,
Ruhád daróc, nem selyem és nem tüll,
Nincs csoda, bűverő, már egyedül
Vagy, otthonod kihűlt, kong, mint az Űr,
Kétely- vihar zúg rajtad keresztül,
Elméd  titok, új cselt és lépést szül,
 Mindig akad egy levetett szép szűr,
Mert még előtted az utolsó kűr,
Az éned jót, rosszat értőn kiszűr,
Csak tartsd magad bátran és emberül, 
Ezer lehetőség vagy legbelül.

Fonyód, 2017. 08. 18.