Ő a nyár utolsó zászlaja
szirmai fáznak a szélben
mintha halkan felsóhajtana
kicsit még hadd égjen éljen
karcsú testét vérbíbor színét
kínálja még meleg napért
|
Egy, kettő
teremtő,
három, négy,
látom még
|
Szemünk előtt,
festi maradandónak
életét az ősz.
Tegnap jött,
|
cs 11/20/14
Dáma Lovag Erdő...
Feketén,vörösen fodrozódik a tó vize
Egy templom tornya süllyedt el benne !
Egy utolsó felkiáltó jel az égre !!!!
Istenhez a jajkiáltást felvitte
Jajkiáltás a templomért és a többiért !
|
Borús az ég, kutya csahol,
fénysapka a háztetőn,
az ablakon eső kopog,
danászik az esernyő.
|
sze 11/19/14
Mezei István
Lassan az utaknak a végére érek,
homályos távlatom a ködben nem tiszta,
sértenek a kegydíjak, minimálbérek
fojtogatnak, de nem vagyok pesszimista
|
Szállj madár, repülj, hasítsd a kék eget,
szikrázza napsugár törékeny testedet!
Szeld a távolságot, körözve nagy ívben,
könnyed kecsességgel lüktetve a szívben!
|
sze 11/19/14
Dáma Lovag Erdő...
Ködesésben
ahogy a falevél
elengedi az ágat
úgy engedem el kezed
|
Jajszagú az égbolt,
hideg csendje kemény,
temetetlen vén Hold
bűzlik a tetején.
|
Valami idebenn hirtelen megszakadt,
tépem magamban a hangtalan húrokat,
fáj a melódia, kínoznak taktusok,
elmennék messzire, volna reá sok ok.
|
Mint út mentére kitett öreg beteg eb
kit sorsa valahol végleg ott felejtett
mint ki megérdemli a mostoha sorsát
már nincs szidás rúgás és már nincs is korlát
mint ki nem sír nem nyüszít már nem is ugat
|
Dauerolt égből
csinálj fasírtot,
felkapott légből
füstölt papsajtot
|
k 11/18/14
Dáma Lovag Erdő...
Mesetündér koronája fejemen
Forgatom vajon milyen
Történet jut eszembe
Talán a mókus tánc
Nagy-nagy élménye
|
h 11/17/14
Dáma Lovag Erdő...
Te voltál nekem a legszebb reményem
Érted adtam szerelmes szívem
Téged vártalak megváltótól
Te leszel nekem szeretett gyermekem
|
Fénylik az áldás,
fénylik a ház,
hitben az Isten,
hitben a ház
|
Most zilált, zavaros, kusza az összkép,
otthont keres a szegény és hazátlan,
hazug göröngyök gördülnek szerteszét,
szabad vagyok éhes emberkarámban.
|
szo 11/15/14
Mezei István
Hiába kapaszkodik a nyírfalevél
Letépi az ágáról gonosz őszi szél
Végül majd legyőzi sorsának vad tele
A nyár emléke ott a sárban is vele
|
szo 11/15/14
Dáma Lovag Erdő...
Ki bontja le a lelkekben a vasfüggönyt??
A vasfüggönyt lebontottuk
Ollók csattogtak,mementónak
Emléke ott maradt szívekbe zárva
Vasfüggönyös múltunk siratására
|
Megbicsaklott az idő, de meg nem áll,
zsíros barázdák, megbúvó vetések
ölelnek, életet rejt alvó méhed,
e barna fonnyadás most csak tetszhalál.
|
Ez a történet valós személyekről szól, ők ihlették ezt a történetet!
Isten óvja és kárpótolja a gondviselés a leírt szenvedések miatt balladám szereplőit, szeretettel, tisztelettel Zoli.
|