Ha tanítanék
az ékes magyar nyelv lenne
csupán minden eszközöm –
amin a vendég üdvözöl
és ha elmegy, elköszön.

Most minden a halálra emlékeztet –
csak a vég, amit nem tudok feledni.
Rég nem érdekel semmiféle kezdet:
a mindenen túl közelít a semmi.

Elismerést várunk, mert MI nagyok vagyunk.
Pedig minden, amink van a Teremtőnktől kaptuk.

És a mentő megérkezett... veled
te nem értetted, mi történhetett
hogy kerültél ide, mi ez a hely
s a szoba olyan, mint egy vesztőhely

Kezdem érteni Kosztolányit:
öregszem, s a halálra gondolok.
Valami titkos kód irányít –
akiket nem, azok a boldogok.

Tavasz ragyog,
patakba csobban
a szivárvány,
dalol az ég, 
és annak
minden fénysugarán
tavasz ragyog.

Varázsedény, s a hatása
Átváltoztat hiénára.
Akit megcsap az illata,
Nyálcsorgatva szagolgatja.

Már enyémek a kék tükör- tószemek
sóhajom a meleg hajnali pára
nemrég ráleltem annak is titkára
hogy oldjak magamba felhőt és eget
vérbokraim rejtik a vörösbegyet
bennem a ritmus madár-szívdobogás
félelem öröm amint széttört tojás
az életnek hasít boldogan helyet
a szöveteim szaggatják a sztrádák
parcellázott rét a völgyhidak tövén

Újember! Új nyűgöd, s bakód –
mert hiszel, mert tűröd – a kód.

Valamikor réges-régen,
évezredek homályában,
a Szent-Anna tó helyében
hegy állott nagy magányában.

Bocsáss meg, hogy oly soká kerültem sírodat!
Vágott virágot nem tettem föléd hajolva
csontőrző, rezzenetlen márványtakaródra.
Vérző szívem se vittem oda, hogy dalolna
nem szűnő hiányodról tépdesett kínokat.

Nem harcolok, hagyom...

Jaj, de jó,
jaj, de jó!
Mit mondott a rádió:
gumicsontot rágni jó…
A kormány amit előbb bezárt,
most kinyittatna minden bazárt.

Jár a
postás, vad kutyák ugatnak
rája.

Faiskolában,
kis srác korában
láttam meg vézna
törzsét. Árnyéka
egy öreg tölgynek –
nagy, sötét körlet –
lopta, elfödte
folyton előle
a napsugarat.

A szememben Te örökre fiatal
maradsz, mintha még szerelmünk elején
járnánk, mikor bennünk égett a remény,
napunk átitatta élet-diadal

„Hun” vagy Attila? Vagy talán egészen székely?
Mondd: hol bújik a költészet, hol van a székhely?
Ugye? Éreztem én: a szívben lakik a vers,
az agy csak nevelgeti, amíg véres és nyers.