Ha leülsz kútnak kávájára
hallasz csobbanásokat,
ahogy múlnak az évek
vizébe a hónapok hullanak.
Lesz mikor morajlik a mélység
máskor halk szerenád andalít,
ilyenkor a gonoszság tombol
de a szeretet győztesen hódít.
De ha megszomjazol kedves
bátran húz fel vizéből,
de ne nézz bele sohasem
csak igyál csöpögő vödréből.
Az ott lévő vályúba öntsed
a megmaradt éltető vizet,
jut belőle kóborló vadaknak
majd frissül tőle a természet.
Látod körötted nyílnak a virágok
de utad folytasd tovább előre,
nem lesz több alkalom hogy belenézz
múltnak egyre mélyülő vizébe.
írta:Varga István.Barcs.2015.09.02.