Ha elfogynak majd szavaid,
rajzoljál szép színes képeket,
hol a vásznon életre kelnek,
csodás tájak, örök szerelmek.
Melyik lenne az az első kép,
vásznadra most fel kerülne,
ugye régen csordogált patak,
Zimonya víz ritkán van medrébe.
Ott a nyíres, fehér kérgű fái,
ligetes voltát bozót már benövi,
vagy Rinyának füves árterét,
hol út vezet, nincsen ami el önti.
Fesd meg a kispadot, hol a hárs
az a vén öreg, adta illatos árnyát,
szerelmek születtek vagy könnyek,
hallotta templomnak harangját.
Oly kevés emléket hagyott az idő,
romantikához nem volt kegyes,
a rigoci csárdában sem gurítanak,
minden felhígult, mint olcsó leves.
Írta-Varga István-Barcs.2017.