Pusztító lángnyelvek lobbannak az égre
Mindent éget a láng nyelve
Lobban magasan,mint a fáklya
Mint,ha fricskát szórna a világra

Négy hét van még karácsonyig,
S várjuk már az ünnepet,
Szép négygyertyás koszorúval
Köszöntjük az Adventet.

Megkésett tavaszon és hideg májuson,
a koravén nyárban, vagy fonnyadó őszön
is simogat az élet, halkan Himnuszom
dúdolom, magam magamnak híven őrzöm.

Népek éje, szent karácsony, hozzád szól az óhajom,
szeretetet vigyél be minden egyes ablakon.
Oltalmazd a rászorulót, őrizz árvát, beteget!
Simításod gyógyítson meg minden vérző kis szívet.

Gyertya lobbanAdvent vasárnapján
Szívünkben hitünk lángja ég
Várjuk a gyermek Jézus ünnepét

Esik eső, patak csobban,
levelekről gyöngy pereg,
virág nyílik, ezüstdalban
szórja szét az éneket.
 

Távoli fény, te vagy nekem!
Bearanyozod az életösvényem.
Távoli fény, maradj velem,
Világítsd meg buzgó lelkem!

 Elhervadt már a gyönyörű virágom
Nem virul már,üres az ablakom
Hideg szél furulyán  játssza a dalom
A ködbe úszó száraz ágakon
Pedig virultak a szép virágok
Csokrot kötöttem neked
Azzal akartam  kedveskedni
Hogy megdobogtassam szíved

Még nem tudom, mit hozhat a holnap
Mielőtt testem elmegy majd pornak.
Most köröttem minden változóban,
Napsütésben, hóban, s ugyanolyan
Lángoló vad szerelemmel, mint rég,
Súgok-e romantikus szót füledbe még?

Köszönöm erényem erőm hibáim
ocsúdik hajnal altatnak alkonyok
megszülethettem és még mindig vagyok
bár tüzem irigyli testvéri Káin

Ha már nincs erőd, ernyedten lóg karod
Cserepes ajkadat szó már ki nem nyit,
S nem visz lábad, hiába akarod,
Fájdalmon túl nem segíthet csak a hit.

Madár dalol, színes a táj,
madár dalol, faágra száll,
tücsök szökdel, ébred a jó,
tücsök szökdel, dobbant a ló. 

Zimányi Alajos, Barátomnak ajánlom 

Te vén tél, ne büszkélkedj!
Úgysem leszel a nyárral versenyképes.
A nyár fiatal, lángoló,
a tél rideg és vérfagyasztó.

Ó szent Erzsébet
Hozzád fohászkodom
Hozzád száll gondolatom
Névnapodon

Kiszaladt a szél a rétre,
labda pattant fel az égre,
szivárványról visszagurult,
a világ csak ámult- bámult .

Mily büszkék vagytok, milyen délcegek!
Selyem, kemény ágyat lopó fellegek
Dicsérik a parfümötök illatát,
S télvízben napsugár a nagykabát.

Ki meri mondani, hogy most vége van,
és nem szép szín a fekete, a fehér,
piros a vérem, hullámzik kék tavam,
lesz itt még tavasz, lesz a fán új levél.