Arany fodrokat festett ruhád szélére
a lenyugvó nap. Fénycsíkjaiban
rád vetült a messzi fény. Varrd rá szoknyádat.

Szavaid mögött szinte látom gyönyörű
csókajkad fényét, Nem takarod el,
mert a boldogság lüktet így, ha van kivel.

Egyszer fény gurult elém nyúltam, ’ elérjem,
de csak tükörben táncolt előttem,
hideg tükörben, örök elérhetetlen.