Sárga napraforgó ragyog a fényben
Fordítgatja fejét a nap felé tekintve
Sugárzik a nap,meleget ont a tájra
Napraforgó örül, hisz ezt várja

Mi is szavaztunk ötvenhatban:
hexiteltünk volna bátran –
piros tintával iksz alakban
írtuk: nincs hitünk a pártban.

Cseppnyi szobából
nézem a tájat,
isteni nyílhossz
messzire láttat.

Csináljatok egy másik uniót –
a szovjet megbukott: túl sok volt a vér!
Mondtam Leninnek, Sztálinnak: rejtsék
el, de kérkedtek – a hulla volt a bér.

Ember, ne bántsd a szúnyogot,
hisz ő is állat,
s ahogy muzsikálgat,
ha meglát nyári estén a teraszon,
jelzi: szeret téged, kuncsorog
érted, s ez szívbéli haszon.
Nem kérdi: milyen a vércsoportod,
szívesen vételez belőled –

1:3 után léptek pályára a fiuk,
ma a munka mindenkinek kijut.ű
A brazilok kezdenek jobban, mint mi,
de ott a védelem, ment Mátrai Sanyi.

575575

Sokszor pár szóval az érintés, lehelet
csupán,.de nagyon kell egy vágyódó 
csók-szó, mely egy igenlő együtt-sóhajtás. .

Az öröm mindig  jótékony. Szomorúság
ha nincs. Haldoklik a fény, hogy hozzád
tartozom. Múlt lehelet Törött a sorsom.

Illatozzatok neki nyíló vadvirágok
Szép volt vele az élet,
Míg szívében szeretet égett
Tiszta volt a lelke
Érte éltem,minden bút feledve

Esik eső, ég dörög,
mindenhová fény csöpög,
villámlik a hegytetőn,
virág nyílik a lejtőn.

Lyon-ban gurultam kilencven percig –
szédültem, pörögtem, csavarodtam.
Huszonkét dühös, de elszánt és hercig
legény üldözött, háborodottan.

Lehunyom a szemem, az éj betakar,
az álom elkerül, nem jön egyhamar,
rám borul a csönd, az erdő mély csöndje,
itt nem zavarnak, ez a senki földje.

HÁTUNK MÖGÖTT A FAL

Fenn az égen ragyognak a csillagok
Égi Íjász jeled ad ma magyarok!
Ünnepre hív,szívekbe nyilat lő
Ujjong a tömeg,az együtt ünneplő!

Nagyapám a hittel egyidős volt:

A székelyek nem tehetősek,
csak egyszerűek és szegények,
de mégis vendégszeretőek,
csavaros eszűek, szerények.

Tanár voltam, most nyugdíjas pedagógus
Vagyok, prológus, finálé epilógus,
Közte mintha nem történt volna semmi sem,
Egy üres dráma, a sorsom már csak ilyen,
Nem rekviem ez, van még vers bennem ezer,