Gyorsan folyó patak partot mossa
Sodró,morajló habok futnak tova
Szaladnak, mint édes hazánk fiai
Akik nem lelnek nyugalmat
Kergeti őket a nincstelen kín

Pedig magyarnak lenni büszkeség!
Hiába tépázzák fánkat irtó szelek
Magyar megmutatja mindig!
Benne hinni, s bízni lehet!
Nem tudják kitépni a gyökeret!

Ne szaladjatok, tiétek nem a nagyvilág
Itthon vár benneteket a föld, s édesanyád
Magyar nyelvet másra nem cserélheted!
Sem álmaidat, míg magyar a gyökered
Sem gondolataidat, sem hitedet!

Mert a hit, s lélek, mely fogva tart
Kínok közt is az nyújt neked kart!
Magyar szíveddel száll a gondolat
Soha nem felejt a magyar tudat!
Ha más nyelven is szól az akarat!

Vigyázzatok, szülői házat soká ne hagyjátok el!
Mert kihűl a családi fészek
Elveszik otthonod, s vele reményed!
Kakukk költözik tolakodva bele
Szaladhatsz, hogy elvedd jussod tőle!

Gyors patakból, hömpölygő folyó lesz belőle
Elszakad az árral hazád fájának gyökere
Hiába szaladsz, hiába jössz
Későn érkezőt elönt a vízözön!
Elsodor az ár, szíved nyugalmat sehol nem talál.

Pedig magyarnak lenni büszkeség!
Ez formálja tudatod, amerre mész
S, ha hited, házad, hazád veszély fenyegeti
Magyar lélek helyét a világban nem leli
Haza húzza idegenből is gyökerei!

S mégis, ha hömpölygő áradat
Hazátok fájának gyökerét tépázza
Elveszik a föld, a nép, amibe kapaszkodna
Nem lesz hit, sem haza, ami haza várna!
Mert az áradat gyökerestül kicibálja!

2016.02.20.Mosonmagyaróvár
Festmény:Takács László..2012.