Lombokon épp végig fut,
a lágy hajnali fuvallat,
erdei párának tüll fátylát,
megmozgatja a lomb alatt.

Pirkad, jelzik is a madarak,
különös koncert, ahogy hasad,
keleten a horizont fényes csíkja,
Nap a sugarát lomb közé dobja.

Tompán dübörög az erdei talaj,
sutáktól szarvasoktól jön ez a zaj,
az aranysakál éhesen ordít,
míg a sűrű bozótosban malac visít.

Ily korán már a gombászók is,
rugdalják az avar szőnyeget,
mivel száraz volt az idő, eső kevés,
bőség a gombából nem fenyeget.

Távol motorfűrész zaja repeszt,
a romantikát darabokra tépi,
ijednek tőle az erdei állatok,
mára már az erdő sem a régi.

Írta-Varga István-Barcs.2017.