Az idő lejárt
A dal tova szállt
Nem szól többet
A szép hangú hegedűd már
Emlék csupán
A dal, a vers, a próza
Elhalkult a hegedű
Elszakadt a vonó húrja
Nincs, aki tovább húzza

Csend van a világban
Törött szárú virág a dalban
Elhervad örökre
Mint a hegedű hangja
Nem lesz ki daloljon
Nem lesz ki kísérjen
Nem lesz ki a rózsákat öntözze
Hogy újra éljen

Szólalj meg még hegedű
Szólj még utoljára
Legyen még egyszer
Lelkemnek boldogsága
Hadd daloljam kedves dalom
Még egyszer a világba

Eldaloljam, szép volt az élet
Mennyire szerettelek téged
Örültem én a nyíló rózsaszálnak
Szívem beszélt a dalos madárnak
Az idő lassan eljárt
A dal tova szállt
Elnémult a hegedű hangja
Nincs ki vigasz dalt dalolna

2O13.1O.O5.Mosonmagyaróvár.