Nem változtam, mint sokan hiszik,
olyan vagyok, mint valaha régen-rég,
csak nem volt hova kiöntsem, megosszam
gondolataim, melyek bennem élnek még.

Sajnos – vagy töltsön el boldog remény,
múltam több, mint ami tornyosul elém,
mert ami elmúlt, az között van hiba, erény,
de az bizonytalan, ami jöhet az úton felém.

Ma lehet, megfontoltabban gondolkodom,
vagy gondok megoldása, nehezebb feladat,
egy biztos, az elmúlt évek, korosabbá tettek,
így már csak létrával, hághatom át a falat.

De azon a falon túl, hogy mi vár majd rám,
szembesülni a valósággal csak akkor fogok,
ha annak a falnak, nehézségeit le küzdöm,
sok gondot megoldok, és sikeresen át is jutok.

Varga István-Barcs.2017.