Sűrű rengeteg állta utamat,
dágvány sár fogta lábamat.

Sokszor derékig merültem benne,
piócák paraziták, fúródtak testembe,
de mindig akadt egy ág, kezem ügyébe.

Jött önzetlen segítség felém,
emberek nyújtották kezüket,
remény tisztását így elértem,
ahol fényben fürödhet lelkem.

Tisztása már nem tűnt kicsinek,
nyoma sem maradt, sűrű erdőnek,
pompázó virágok fogadták léptemet,
áradt felém, a határtalan szeretet,
melyért sok hála jár, és köszönet.

Varga István-Barcs.2015.07.30.