Zsuzsanna, rólad szól egy ének -
megvádoltak bizonyos vének:
hazudtak rólad, veszted kérték -
köreikben ez ma is mérték...

Nem vonja vissza már,
amit rám iázott
a szürke kis szamár.
Talán csak vitázott

Fenn a magas romok felett
Ködök szállnak,nem jő még a kikelet
Levegőben vércse vijjogva száll
Szélesre terjeszti szárnyát
Lecsap majd a vad madár!

Köszöntelek Zsuzsanna,
Boldog napot Néked,
Csilingel a hóvirág
A zöldellő réten.

Eltelt az idő, elért már az a kor,
Amikor az mondja a kedves doktor,
Elkelne ide egy teljes új fogsor.
De úgy hozza sors, valamilyen okból,
Nem marad semmi a tartalékomból,
Elromlik valami, a szerelő szól,

Dalra fakadt
a kedvem,
a kedvem,
zongorázik
az eső 

575575

Virágvasárnap. Kinyílnak a zárt kapuk, 
s a szeretetnek fénysugarában
valami különleges érzések lépnek.

Csendes a Balaton
vihar van kelőben
Fekete fellegek
tornyosulnak felette
Északról, hegyekről
vad szél bukik alá

Emlékeimet csokorba szedtem
Hogy voltál,s vagy nekem
Köszönöm szívből neked
Sárgarózsa szirma lassan lepereg
 

Szonett

Torlódik a partra az összetört jég,
leolvadt róla már a dér és a hó,
felhők színét tükrözi  a víz, a tó.
kék ünneplőt ölt fel naponta az ég.

575575

A kéz ujjai, lágy mozdulata, szárnyak,
mint a madárnak, messze repülnek.
S a kar együtt integet örök búcsúzást.

Fényben úszott,
Most koldus szegény!
Kifosztottan áll az élet peremén
Se háza,se vágya eltűntek már
Kezéből az idő homokot szitál

Valamiért a pénz válogat –
oda gurul, hol úgy is sok van:
nem lyukas zsebekbe látogat,
megbújik inkább trezorokban.

575575
Tavaszváró dal a sok virág, a zene,
mely bennem a fényt, elvarázsolja.
Itt-ott még havas a táj, s a szív melege, 

Tékozlók, és szentek mennek el melletted,
földi életet visznek, vergődő utazók hitével
járnak. Létroppantó évekkel, ráncot, sűrítő időben
kakaskodó világ ficánkol életed körül. Átnézel

Ha beléptek bűvkörömbe,
én mondom: lesz megle-pi!
Fel hát számtalan örömre –
osztani oly ünne-pi.

Egyszer történt nagyon régen
Történetem elmesélem
Négy tervező,kivitelezők összefogtak