Kilépő küszöbünk fölé fészket rakó
Barna farkú pici madár, Hankó.
A tejszínű lámpáról le-lepottyan,
Sebes röptével röppen nyomban.

Fecskefészekre rakja, - üresen áll,
Éve várjuk, nem jön vissza már. 
Ők szoktatták el Hómancsot innen,
Rájöttek, hogy madárvadász éppen.

Röptével fejére koppantott apjuk,
Hómancs erre végleg eldobbantott.
Fején két koppanás helye maradt,
Nem lesi többet pici madarunkat.

Midőn fecskénk elköszönt csicseregve,
Fiókáit pici Hankó, helyére költötte.
Azóta visszajár, fecskefészek várja
Fedél van fölötte, s béleli puhára.

Költésre bélelte, s megjelent a párja.
Ketten röppentek ki, megjelent a cica.
Kormos cica ki is leste ezt a pillanatot,
Amíg odavoltak, ügyesen felmászott.

Jó nagyot ugrott le fészekkel szájában,
A fészek üres volt, pihével rakottan.
Jött a pici tojó, búval csipogva, sírva.
Nem adta fel, Csip-csip, bánatos a hangja.

Eső szakadt villogott a villám erre,
Nem is repült messze, pici csőre tele.
Beste cica bokor alól újfent kileste.
Kiröppent, mint villám, élesen csipogva,

A sok csipogástól megriadt a cica.
Kifigyeltük mi lesz? – társa földre szállt.
Füvet keresve, csipegetve közelben járt.
A fészek elkészült, a tojó már benne ült.

Társa, hogy lássa, szemben, kerítésre ült.
Nem repked messzire, itt jár, és vigyázza.
Figyel a veszélyre, itt röpköd, s kutatja,
Hol szedjen magocskát -, eteti, táplálja.

Úgy őrzi kis társát, röpköd és nyugtatja.
Veszélyt lát, s felkiált, - Csip-csip!
Mára felcsipogtak a kikelt fiókák is.
Pici madárkáink kerítésről őrzik.

Egyik lesi fészkét, a másik eteti.
Felváltva, csőrükben mindig valami.
Vidáman röpködnek családot őrizve.
Csipogásukkal a veszélyt is jelezve.

Csevegésük nálunk is hallani.
Drága pici család: tavasz madarai!
Jöttetek hozzánk e házat felvidítani?
Szeretet bennetek, kedvünket őrzitek.

A nap is felragyog, mintha csak kérnétek.
Minap még zuhogott, a jég is kopogott
Az élet veletek, s ragyog a kikelet!
Röpködő kedvetek tavaszi szeretet!  

Nyírbogdány, 2017. május 13.