Naponta mérem a fogyó jövőt:
mit hoz a holnap a tegnap után?
S csak állok az időtömbök között
tehetetlenül sután és bután.

Akár a homokóra: szűk torkán
minden homokszem húzza a karcot.
Így sebzett fel annyi ordas orkán,
s vívtam velük a szélmalom-harcot.

Csak azt látom, mi nem jön vissza már:
a letűnt időt – bennem halomba gyűlt –
és a visszamaradt, lomha űrt.

De nem sejtem, ami még rám talál:
homokszem-e, vagy fojtó sárhalál,
amit a sors naponta lopva küld?

      (Anno)  Csorba Tibor