Meg akarom ismerni a fákat:
a bölcső ringásán muzsikálót,
a szemfedelek faragásai jaj-át;

meg akarom ismerni a fákat:
a vén szekerekben a zörgőt,
a tenger taraján ladikázót;

meg akarom ismerni a fákat:
Udvarhely faragott kapujában,
a szatmárcsekei fejfák komorában;

meg akarom ismerni a fákat:
a büszke tűlevelűt a hegyekben,
a lombját ősszel avarnak adót;

meg akarom ismerni a fákat:
a mamutfenyőt arizonai tájon,
a japánok mini fáit, a bonsai-kat;

meg akarom ismerni a fákat:
az édes nedvű gyümölcsöt adókat,
a termést örökre megtagadókat;

meg akarom ismerni a fákat:
a magukban árván hajladozókat,
az ősi, morajló rengeteget;

meg akarom ismerni a fákat:
kétezer év ácsolta bitókat,
Isten nevében elégett máglyák hamuját;

meg akarom ismerni a fákat:
a vér öntözte totemoszlopokat,
a gúzsba kötő szégyen-kalodákat;

meg akarom ismerni a fákat:
a füvészkerteket, arborétumokat,
Versailles mérnöki kertjét;

meg akarom ismerni a fákat:
a négyezer éves matuzsálemeket,
a magból még ki se bújtat;

meg akarom ismerni a fákat:
a sivatag letiporta áldozatot,
a kénes esőtől örökre megázót;

meg akarom ismerni a fákat:
a megfestett, vágásra ítéltet,
a fáskamrában feldaraboltat;

meg akarom ismerni a fákat:
a zászlót kifeszítő rúd akaratát,
a szerszámnyélben a kézzel parolázót;

meg akarom ismerni a fákat:
a folyamok hátán nyájban úszókat,
a megkövesült miocén kori rönköt;

meg akarom ismerni a fákat:
a havasok fésült hajkoronáját,
a kócos forró égövi dzsungeleket;

meg akarom ismerni a fákat:
a matt feketén ásító iskolatábla magányát,
a verséhes szűzi papírt, fehéren asztal mezején…

(Régen…)  Csorba Tibor