Csak egy percig élj, ha igazán tudsz élni!
Mit ér a holnap, a végtelen?
Ne élj tovább, ha már nem tudsz csak remélni!
Mit ér, döcögni bús életen?
Ne félj a mától, hidd el, ennyi a tiéd.
A holnap álom, fátyol alatt.
A mában kell szeretni… s hogyha van kiért,
Küzdeni, s bízni a bizonytalant.
Csak egy percig élj, de azt igazán, ha kell!
Ne várj szűrt, ködös távolokra!
S két kezed a mában, ha boldogságra lel,
Szorítsd, mint kincset, tárt karodba!
Csak egy percig élj, de azt igazán tudd élni!
Mit ér a holnap, a végtelen?
Ne akard a mát a holnapra cserélni!
Ábránd az csupán… reménytelen…
Rácz Endre ©
2016 07. 18. Szerep