Meg akarom ismerni a fákat:
alkatukról, illendő távolból
néven szólítani bármelyiket;
lombjukat, törzsüket, tudni
mi fajták. Olvasni levelükből,
mint ember tenyeréből
azonosságuk bizonyossága felől.
Ágaik állása igazítson,
a rügy rajtuk: mérete, színe, fakadása
mondja magáról az igazat.
Lent a talajban a szétterülő
gyökerekről ismerjem a táplált
gazdanövényt, s ugyanígy a bütüről:
a kéreg, a háncs, a kambium,
s az élő test – a szíjács, a rejtett
holt rész, ami geszt, mind legyen
tudott, hogyha a fűrész felfedi
látnom!
             Végül a metszet, a
mikroszkóp mezejében a sejt
titkára derítsen fényt: lássam
a gént tekeredni, ami mindig csak
fűzet, vagy akácot rejt az emberi
gén születése előttről  az
emberiség pusztulása után is!

(Nagyon régen..) Csorba Tibor