Kegyelmezz szeptember, komor gondolatok
Ne lopódzatok szívembe, belém,
Bármilyen voltam, és bármilyen is vagyok,
Legyek önmagam ez ősz elején.
Nyugalmad gyümölcsét bátran ízlelgetve
Omló zamatod lopd az ajkamra,
Járjon át tört fényed bágyadt, szép kegyelme,
Mintha az élet mindig akarna.
Évszakok dobolják a létem ritmusát,
Korom, sorsom kezedbe helyezem,
Már csak illúzió, álom az ifjúság,
De még nem májfoltos a testem és kezem.
Bronztestű nők, hőhullámok nem zavarnak,
Bár tőlük nyílik, zárul a világ,
Hallgatom hangját a zizegő avarnak,
Szelíd a zene, nem lelek hibát.
Illatok, színek komponált összhangja,
Megkondul néha egy méla harang,
Mit érhet az ember vagyona és rangja,
Ha télről búg búsan a vadgalamb.

A természet menedék, tán az utolsó,
Szerény reggeli, ebéd és vacsora,
Kattog a cséve, és lepereg az orsó,
Szeptember kegyelme nekem a csoda.

2016. 09. 20.