Vörös ár hömpölyög,
sebesen elragad
gyermeki testeket,
fiatalt, öreget,
emberek álmait,
görgeti kegyetlen.

- Látod ezt Istenem?
- Mért vagy kíméletlen?

Vérvörös éjszakák,
kialvatlan szemek,
rémült emberarcok,
mi lesz most veletek?
Vörös ár hömpölyög,
véres hajnal virrad.

- Mért hagytad Istenem?

Az emberek sírnak.
Nem maradt számukra
halovány remény sem.

- Válaszolj hát Uram!
Úgy, hogy én is értsem.

Vörös sár lepi el
a jó anyaföldet,
átvirrasztott éjjel
rémálmokat görget.