/Kolontár és Devecser vörösiszap
katasztrófája/ - emlékezve-

Az ember nem vigyáz magára4
Sem a természetre, sem állatára4
Pusztító veszedelem zúdul
Könnyelműségének borzasztó az ára!
Szakadnak a gátak
Túlnyomást nem bírják!
Hömpölygő veszedelmet
Meg nem állítják!
Vörös iszaptenger
Zúdul a vidékre
Menekül,ki tud
Maró iszaptenger utol ne érje!
Segítség az égből nem érkezik
Nem mossa tisztára
A vörösiszap szennyeit!

Én édes Istenem!
Hát miért büntetsz minket?!
Ki gyógyítja meg
Fájó sebeinket, lelkünket?
Elpusztul a folyó élő világa
Maró veszedelmet ember
Állat, növény nem állja!

Istenem, hát könyörülj rajtunk
Térdre rogyott nemzet
Felállni így hogy tudunk?!
Összefogásra tanítasz így minket?
Bajban nyújtsunk egymásnak kezet!
Össze kell fognunk,megértjük egyszerre
Csak hömpölygő veszedelmet
Ne zúdítsd az emberre!

Mosonmagyaróvár. 2O1O.1O.O7.