Öreg tölgyfa áll a domboldalon
Koronája nagy és szelek tépte
Nem egy ága helyén sebhely tátong
Törzsén látszik évszázadok lépte.

Bölcsen néz az elterülő tájra
Tudja, nem volt jobb, vagy rosszabb világ
Sosem tekint maga mögé, hátra
Ember követ el csak ilyen hibát.

Fölötte a dombtetőhöz közel
Fenyők magasodnak büszkén, bőszen
Mit akarsz itt vénség, közelünkben
Öreg vagy már, senki a mi szemünkben

Jön egy vihar, szél tépi a tájat
A tölgy azonban sosem fordít hátat
Útját állja minden szélnek, árnak
Még a fenyők bólogatnak, várnak.

Öreg tölgyfa áll a domboldalon
Hősvilágot látott ő egykoron.
Most hajlongó fenyőket lát sokat
De így sem szór jövőnkre átkokat.