Azt is megszokta, hogy a helyzet gyakran változhat egy szempillantás alatt. A távolban hallott, egy szarvas csapatot közeledni, a szaguk is az orrában van már!        

Nem kell hozzá vagyon, nem kerül pénzbe,
nekem a mosolyod mindent megérne.
Ha felnéztem az üresedő égre,
a szívem tőle mindig csak azt kérte,
Te légy a sorsom alkonya, estéje.

Nézd papa ,szarvas ott, fut,szalad
Csak halkan beszélj,csitítsd szavad
-Nézd, milyen méltóságos
Agancsa fején csodálatos

  „Ezt az Árpád legendát sehol nem hallottam, csak itt Bodrogköz falucskáiban.  Itt is csak úgy raktam össze, mint egy izgalmas kirakós játékot, mert sok helyen hallottak róla ugyan, de csak egynéhány idősebb ember emlékezett egy-egy kis részére, amit még gyerekkorában hallott.”

Táncról táncra
dalvarázsban
nyílnak a virágok
 

Földi létem minden percét,
Őseimnek értékrendjét,
A rám szabott rögös utam
Megköszönöm Neked Uram.

Az égig érő fák tűlevelei, időt állóan meredtek az ágakon. Máshol, ahogy sárgultak a falevelek, lehullva, beborították a hatalmas fák alját.

Csillagos az este,
pihen egy hárfán,
álmot hint a csendre,
ring a Hold a fán.

Egy munkahelyi rendezvényen találkoztunk.

Kollégákkal  kimentünk  a  Vasas  pályára foci meccset nézni...meg persze a mieinknek drukkolni. Barátságos mérkőzés volt, de mert a Vasasból Göröcs János is játszott,..muszáj volt ott lenni...egy ilyen nagy nevű futballista!

Ó én édes Hazám !
Hogy tudsz szárnyak
Nélkül repülni ?
Megcsonkított karod
Hogy tud átölelni ?
Gyermekeid a távolból
Hogy tudod csendben
Haza hívni ?

Igaz, hogy a nagymamája úgy döntött, Dódi elutazik Clevelandba, és sikerült meggyőznie Zsuzsi mamát, meg Imrét is. De Dódi azért nem volt egészen meggyőződve, hogy neki ki kell utazni.

Az én szeretet Múzsámnak ajánlva, ezen gondolatokat, és az érzést mit kaptam tőle, megköszönve.

Ablak előtt rózsabokor,
szundít a téli alkonyon.
Ágán néhány száradt levél,
zörög, táncol, fújja a szél.

    „Bizonyára Te is hallottál a turáni átokról.”  - kezdett mesélni az öreg kántortanító. „Persze, ennek annyiféle változata kering a nép között, hogy elmondani is sok lenne. 

Nap ragyog a réten,
minden csupa fény,
a tündöklő égen
szivárvány a szél.

Bámulatra méltó a mustármag hite,
a tű fokába szorult tehetős teve,
az öröklét záloga pár őszinte mise,
mit akarhat itt egy novemberi fecske,

A tél-nyúzott csendben,
erdő fája reccsen
--ijesztő ostor csattanás!

    Annus rettegett attól, hogy véletlenül az utcán, ismerőssel találja magát szemben.