Így novemberben, az ősz végén
még nyomasztóbb az emberhiány,
már pár, fáradt napsugár is élmény,
|
A rengetegben Ábel. Bújik az árnyéka
fától a fáig. Oláh táncoltat.
|
...az én cirkuszom...
|
...közérdekű felhívás...
Azt suttogják a diliben,
új osztály nyílik izben.
Zártosztály lesz a neve,
szójon ünnepi zene!
|
A véges a végtelen Isten két
kezének távolsága, az öröklét
a tét, odakinn ősz dúl, sárgul a rét ,
de tavasz temeti el rossz kedvünk telét
|
...fájdalmas négysoros...
|
Olvasóim már bizonyára unják, hogy mindig találkozok valakivel
|
sze 11/13/13
Mezei István
Mint ki az élet- palackba
zárva a tömegben is árva
hozom magamban a drága
holtak titkát üzenetét
|
Orvosok, Isten vezetése alatt…
|
Akit szerettem, az kinevetett,
Ki csak engem akart, hűtlen
Lettem hozzá, így csapott le rám a végzet,
És a Mennyországot Pokolként éltem.
Egy állomáson közeledtem felé,
|
babaillatú a csend
|
Egy ízig - vérig romantikus versem a hőskorból.
|
Remegő ágak, szélverte le, levelek
szállnak mindenütt, mindig máshová.
Pusztul a múlt, tavaszi fájdalom emlék,
|
A szívekben ideák hajócsatája
dúl, tépetten lobognak a zászlók,
mindenki büszke a saját igazára,
úgy érzi megtalálta az eszmét, a megváltót.
|
Belátom tévedésem,
Amint átkelek e gondolati résen.
Tudom, hogy nem lehet áttörni rajta,
|
Szeretettel ajánlom azoknak, akiknek vannak rokonai, és szülei;
|
...csak mennek...
|
Már megszűnt mozogni minden,
csak távoli léptek kopognak,
kimart kőfejek a parton, a vízben,
|
...ezek a te kezeid voltak...
|
Írom a betűket fehér papírra,
mint mikor bódult áhítattal
a pap kehelyből miseborát issza,
és a világ egy pillanatra meghal.
|