A semmi csorba éle megsebzi kezemet,
még hallom az ősrobbanás recsegését,
világom félkész, mégis befejezett,
vagy elnagyolt, gyűrött, csillagpöttyös térkép?

Jöjjön ide mind, akit anya szült!
Álljon be mögénk, az Új Év küszöbén!

Életem fennsíkjára értem,
távlatot ad hatvannyolc évem,
vén vagyok a világ szemében.
Mesék visznek hegyeken túlra,
de visszahúz száz csupasz inda,
tarra kopasztott jég-borotva.

Boldog születésnapot!

Versmorzsa

Üszkös várromok
hős szellemek homok és
múmiák nélkül.

Agyunkban hibbant-kék távlatok mámora,
szemeteskocsink még tengelyig a múltban,
hazugságok karcolnak most lankadatlan,
azt kell hallgatnunk hogy nekünk milyen jó ma,
a fájdalom öntözi testünk lombjait,

     / Mert mi maradunk /

Havas tájak, erdők, hegyek,
Szívem vágya vagytok nekem.
Hol nem jártam még sohasem,
Szívem epedőn telne veletek.

Vers hangosan.
A cikk egy hangfájl hivatkozást tartalmaz, rákattintással lehet lejátszani.

Én a dérlepte réten sétáló férfi,
a fagyott fűnek, zúzmarás dombnak dalom
adom, mint akinek van még mit remélni,
omló partokra bátran felkapaszkodom.

A kies tengerparton némán ül két bölcs kő,
lábuknál hullámok, felettük az idő.  

A szociális otthon igazgatója találkozik az utcán Gyurcsány F.-el, és elpanaszolja neki , hogy megélhetési gondok miatt sajnos el kell adniuk a televíziókészüléküket.

Míg gyermekként örülni, ünnepelni tud,
bár tudja, elvesztette már rég az édent,
és sokszor úgy érzi magát, mint a kivert
kutya, de mindig van előtte új kiút.

Sokszor a torkunkon akadt a szörnyű múlt,
sok volt a szegény, de kevés a nyomorult.
Élet kelepelt a roskatag kéményen is,
csak katarzis volt, és nem tragikus krízis.

Vajon  lehet, ki a csendet szóra bírja?
Éltető nedűként, sziklából fakasztván.
Vágyaknak betűit út porába írva,
vándortarisznyáját vállára akasztván.

Legújabb mesém a karácsonyfátok alá sok-sok szeretettel. Áldott, békés Karácsonyt kívánok minden magyarerősnek!

            Decemberben van hozzánk legközelebb a nap, de alacsony horizonton jár, és delel.

Szavad