Ez a hét minden gyereknek a türelmetlen várakozások hete volt. Nem csak a téli szünidő közeledett a jövő héten, hanem a karácsony is.

Ha visszanézek a múló időben
Mikor volt jövőképe az embernek
Léggömböket kergetett
A föld mely megmunkált
Barázdákról álmodik
Parlagon heverve termi a gaz virágait

Miről ír a költő ha eljön az éjjel?
Mikor a sóhajtás versenyt száll az széllel.
Lantját megmarkolja, abba kapaszkodva,
betűket ró inkább, mint sem hadakozna.

Egyszer volt hol nem volt, a manók és tündérek világában volt egy beszélõ fa. Olyan bölcs volt, hogy arra szavakat nem kehetett találni. Történt egyszer, hogy egy testvérpár világgá ment otthonról. Ahogy vándoroltak, megláttak egy varázskaput, amelyen keresztül egy csodálatos világ tárult eléjük. 

Fújd Krónikás trombitádat
Nagy a nyomor és a bánat
Kietlen tél fagyot hozza

Hosszú, barna haja, mint
lágy takaró fátyol borul
az asszony bánatára.
Könny csillan lefele néző
szemében—arcára csöppen,
halványkék ruhájára.

Csak egyszer rég volt Budán kutyavásár
napjaink szegényebbek az elvártnál
beteg nem vagyok tán csak pesszimista
de egyre hosszabb nő a várólista

 A fiúk boldogan tértek haza. Végre „talán“ megvan az első trófea, és Pesta bácsi is azt mondta, hogy így, jól megfüstölve biztosan nem romlik meg. Most már azon törték a fejüket, milyen szemeket tegyenek az egértrófeára.

TündérVölgyben
szivárványból van a híd

Hát ő is elment!
Mint a többi sorban
Fájó szívvel gondolok 56-ra
Corvin közre,a hősre
A Halálraítéltre!

Megújul az ég,
háromlevelű lóherék
táncára ébred a táj

A tájra terítette az ég éji subáját
Csendben hallod a bagoly huhogását
Leszállt az éj a csillagok honából
Elpihent a magány,elég volt a mából

Töredékek 1.

Tán meggyötört öreg az Isten
de tavaszt megújulást ígér
hideg ködökön át is érzem
a fényét melegszem tüzénél.

Őszintén, nem tudom, hogy e különleges alkalomra mi lenne a legmegfelelőbb gesztus; - csupán csak a vallomás, a köszönő szavak, vagy egy szál virággal és egy üveg borral üljek le veled szembe és úgy mondjam el azt, amit el kell mondanom.

Mind a három Nagyvadász haza szaladt egércsapdát keresni. Becsületükre legyen mondva, Gyuszinak, Gyurinak, és még Győzőnek is átvillant az agyán, hogy csapda állítás nem is méltó az igazi vadászokhoz, és hogy az így elejtett vad talán meg sem érdemli a „Trófea“ becsületes elnevezést.

Búzát vetek az égre,
felhőket a zöld rétre,
szivárványra virágot,
sosem látott világot.

Nagyapám kunyhója

Szőlő-földünk szélén boglyas kunyhót
ringat a völgy. Csöndes ölében
álmodik a múlt, mögötte kövecses
                                 

Volt egyszer egy legény, aki azt tartotta magáról, hogy senkitől és semmitől se fél. Nincs olyan ember, aki meg tudná ijeszteni.

(Kép forrása: internet)