Dermesztő a hideg,
Jégszíve mélyében,
Napfény melegíti,
Fénylő tengerében.

Ildikó örök"!

A kvarc óra halkan ketyeg,
szinte némán méri az időt,
kint az utcán léptek zenéje
kíséri a messzire menőt.

...a réten millió virág...

Őrült egy világ – hisz a Sátán?
Kitépett fenyőt visz a hátán,
markában rabolt mirha, tömjén.

Levél Franciaországból 2015.06.04. 06:00

Kedves Statikus!

Egy híres ideggyógyász rendelőjében
Megjelent egyszer egy jól öltözött férfi,
Látszólag jól érzi magát a bőrében,
De tudja, bánatát senki meg nem érti.

Jártál-e a hansági réteken
Érezted-e a friss széna illatát
Hallottad-e a sárgarigó énekét
A pacsirta egekig szálló dalát
Láttad-e a lépdelő gólyapárt

Vájjátok ki szemüket a látóknak;
tépjétek ki átkozott nyelvüket;
öntsetek fülükbe gőzölgő ólmot:
hadd legyen mind vak, néma és süket.

Tükörbe nézek -
         semmibe látok;
ha keresnétek,
          ott megtaláltok.

Sztárfotóóó...!

Pár mondat uborkáról, porszívóról, moslékról, fűről, fáról…, mint közellenségről

Meghalt... Ki siratta akkoriban, nem tudom
De ádáz gyilkosok állták körül a sírját
Vérrel és könnyel áztatott dokumentumon  
Döntötték el a kegyetlen megcsonkítását

Valahol a város sűrű zajától
Messze, távol a forgalmas világtól
Gondtalanul élt egy szürke kisegér,
Evett és ivott mind, mi csak belefér.

Egy fájó sírást hallok az éjszakában
Egy kutya ül egymagában
Elhagyta a házat gazdája
De ő vigyázza,visszavárja

Kedves Magyererő Társak!

Úgy döntöttem, hogy megosztok Veletek egy olyan tartalmat, ami a 2015. április 25-én Budapesten lezajlott építész évfolyam találkozó alkalmabából született ún. Emlékkönyv. A cím: Mi történt velünk 33 év alatt?

Kölykedzett a kutyám, micsoda
szégyene ez e fajnak!
Idegen vért kevert ez a
magyar vizslafajzat.

Hiába tudtam, egyszer így lesz,
A győztesből válok majd vesztes,
Szerelembe voltam szerelmes.
Eltűnt régen minden büszkeség,

Megtörtént? Igen, ez valóban megesett,
Mert csodák még most is léteznek.
Nem messze, csak hétezer kilométerre
Élt egy kisleány, Tess a neve.