Egy népszavazásra
Ne menj el szavazni, maradj inkább otthon,
ha a fülbesúgók szavára hallgatsz,
ha a lelkedért vívott háborús fronton
foglyok végtelen menetében ballagsz.
Nincs már itt nép, s te sem vagy hű fia többé:
büszke egyedként sóvárgod az édent.
Ravasz varázslók tették számodra köddé,
s erénnyé mázolták benned a szégyent.
Ne nézd az elporladt ősök ódon tettét,
már rég egy lenne nélkülük a világ.
Csak üres fogalmak – hiába szerették –
Isten, Haza, Család: unt maradiság!
Szavazz mégis, s harsogd világgá igened –
ölelj kebledre hétmilliárd lelket.
Ne bánd, ha majd magadnak leszel idegen,
s egy ős-sóvárgás őrületbe kerget.
Menj el szavazni, s tedd meddővé a voksod:
gúnyold ki a kérdést, hogyha jólesik,
de ha visszaüt, hát ne okold a sorsot –
aki kockát vet, az időnként veszít.
Várj! Talán mégse menj – van, ki könnyen téved:
ha nem vigyázol, még megbotlik a tollad,
míg igaz éned a közös múltba réved –
s rajtad úszik el a liberális holnap.
2016.09.29. Csorba Tibor