Szivárvány a hinta,
ébred már az ég,
a Nap csalafinta
aranysárga rét.

Ildikónak

Zoltán több mint öt órája vezet megszakítás nélkül. Szerencsére az anyósülésen ott ül melette a felesége, aki szóval tartja, külömben talán el is aludna. 

Égen éji a palást,
telihold arcán a ránc
egyre mélyül, búskomor,
fátyolfelhőt elsodor.

...Mi ketten  55 évvel ezelőtt...

Szivárványos égen,
ragyognak a fények,
jaj olyan csibészek,
akár a vitézek.

Mikor száz irigy int feléd
Mikor hamisság a jó szó
Mikor csak bántanak
S könnyeid szemedből hullnak

Itass át engem kedvesem magaddal,
édes csókoddal, a nevetéseddel,
a gonosz idő durván már belém mar,
de amíg csak lélegzik, él az ember,
addig a Te szereteted, öröm kell.

...én úgy halok meg, ahogy éltem...

Pontban éjfél. Üt az óra.
Leáll minden néhány szóra.
Átestem az év küszöbén,
Gőzöl, forr fejemben a vér.

Tarka barka
fénykarika,
az ég kukucskál
át rajta.

-- Egy plágiumozó margójára!

Gondolatokat lopsz mástól, érzéseket,
de a kérdésekre benned nincsen felelet.
Kevertél irodalmat, és adtál szemetet, 
de ezt a bűnt te minek nevezed?

Pálinkás Jó reggelt kíván a magány,
már csóválja farkát tarka kiskutyám.
Épp le, vagy felfelé kanyarog a spirál,
üres a hűtöm, ma semmit nem kínál.

   Ahogyan szerette volna, itthon halt meg.

Kukorékol a hajnal az égen,
bukfencet vet a szellő a réten.

Hogy robbannak szét a percek.
Szilánkokká törve jajdulok belé,
s hogy jajgat bennem a gyermek,
azért, nehogy rádöbbenjek--
nincs út visszafelé!

Felhők fodrán lepke táncol,
virág illat szellőt bájol,
a napsugár víg a tájon,
vándor pihen egy tisztáson.

 Sanyi és Terézke már több mint egy éve jegyesek voltak, és sülve-főve csak együtt lehetett őket látni. Ahogy reggel, még hajnalok hajnalán kimentek a buszmegállóhoz, hogy a korai autóbusszal a városba utazzanak, ahol mindketten dolgoztak, csak egymást keresték.